Mikor szerettél bele ebbe a szakmába?

Az egész kisgyerekkoromban kezdődött. Az utcán mindig csodálkozva bámultam a tetoválásokat. Nekem is volt sok, csak azok még matricák voltak. Mindig is szerettem rajzolni, de nem foglalkoztam vele komolyabb szinten. Rendes tetoválásom 18 éves koromban lett. Azonnal beleszerettem ebbe az egészbe. Rengeteg kérdés merült fel bennem rögtön. Fel is kerestem egy tetováló szalont, hogy lehetnék e tanuló. És onnantól kezdve nem volt megállás.

Tapasztalataid alapján az emberek mi alapján választanak mintát?

Az eddigi tapasztalataim alapján főképp az internetről, esetleg az utcán látottakból válogat az emberek zöme. Kevés emberben körvonalazódik, hogy pontosan mit is szeretne. Természetesen a tetoválónak ez is feladata, hogy segítse a vendégeket ebben. Mindig van és mindig is lesz szerintem divat tetoválás. Ezeket nem szoktam javasolni senkinek. Jó pár embert ismerek, aki nagyon megbánta a "tucat" mintákat. Mindenképp javasolnám a tetováltatni vágyóknak, hogy kérjék a tetováló segítségét és együtt, úgymond közös munkával alkossák meg a mintát. Ne féljen senki kérdezni, vagy esetleg szóvá tenni, ha neki nem tetszik a tetováló elképzelése. Egy életen át kell viselni a végeredményt.

Hogy oszlatnád el az emberek félelmét a fájdalomról, amivel járhat egy tetoválás?

Ez egy nagyon jó kérdés. Én úgy állok a dologhoz, hogy a félelem legtöbb esetben az "ismeretlentől" van. Örülök, ha valaki el meri mondani az ilyesfajta félelmét. Természetesen most extrém félelemről van szó. Normál esetben azt szoktam mondani, hogy ha valaki valóban szeretné azt a tetoválást, akkor kibírja. Számomra nagyon fontos, hogy a vendégeim hogyan élik meg a tetoválás folyamatát. Azt szeretném, ha ez egy élmény lenne nekik. Azokra, akik különösen félnek, még jobban kell figyelni. Egy beszélgetés az egész procedúra előtt csodákra képes. Nagy vonalakban elmagyarázom a gép működését, megmutatom, neki milyen tűvel fogok dolgozni, milyen érzésre számíthat. Nem szoktam sajnálni az időt erre. Volt olyan eset, hogy festék nélkül csináltunk egy próbát. Látszólag értelmetlen, de a vendégemnek megnyugvást adott. Nekem ezek a módszerek szoktak segíteni. Azt is észre kell venni mikor a vendég már nem bírja. Itt most nagyobb beülésekre gondolok. Bármennyire is szeretné mindkét fél, hogy kész legyen a minta, tudni kell megálljt mondani. Nem sajnálom a vendéget, mert ő szeretné a tetoválást és tudja, mivel jár ez, de nem célom megkínozni sem.