Ovádi Péter az Igazságügyi Minisztérium által az MTI-hez eljuttatott közleményben kiemelte, hogy a vadmentés egy olyan területe az állatvédelemnek, amely kellő szakértelmet, ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat kíván meg.

A vadfajok magánszemélyek általi mentése nemcsak jogilag összetett kérdéskör, hanem akár az állatok életébe is kerülhet megfelelő tudás hiányában - figyelmeztetett.

Aki bajba jutott, vadon élő állattal találkozik, a legjobb amit tehet, hogy értesíti az illetékes szakembereket, hiszen például az sem mindegy, hogy vadászható vagy védett fajról van szó - tette hozzá.

Az Országos Magyar Vadászkamarára hivatkozva a közleményben felhívták a figyelmet arra, hogy a legtöbb esetben a vadászható fajok sérültnek, betegnek látszó egyedei valójában nincsenek bajban. A szarvasborjak, őzgidák természetes viselkedése, hogy amíg nem tudják követni az anyjukat, mozdulatlanul lapulnak a fűben, ha veszélyt éreznek. A rókakölykök elkalandozhatnak a kotoréktól, de később jellemzően vissza is találnak oda. A vaddisznómalacok elkeveredhetnek a kondától, de szintén ritka, hogy magukra maradjanak.

Kiemelték, hogy ha egy vadállat valóban sérült, akkor a kezeléséhez, ellátásához - sőt már megközelítéséhez is - elengedhetetlen az adott faj viselkedésének, biológiai sajátosságának kellő ismerete. Mivel a vadállományt a területileg illetékes, vadászatra jogosult szervezet - jellemzően vadásztársaság vagy állami erdőgazdaság - kezeli, azt javasolják, hogy először ezt a szervezetet értesítsük.

A tájékoztatás szerint vadvédelmi tevékenységet a vadászatra jogosult szervezetek mellett a természetvédelmi mentőközpontok is végezhetnek. A Szentendrei Kisállatkert - mint mentőközpont - a közleményben hangsúlyozta: Magyarországon az állatkertek és a nemzeti parkok üzemeltethetnek ilyen központot, ahol bajba jutott, védett és fokozottan védett vadállatokat fogadnak, lehetőség szerint gyógyítanak és rehabilitálnak.

Ahogy a vadászkamara is kiemelte, a bajba jutott, vadászható vadfajok sorsáról a helyileg illetékes vadásztársaság feladata dönteni, így velük együttműködésben sokszor van lehetőség fogadni ezeket is a mentőhelyeken, abban az esetben, ha a mentőhely ezt egyáltalán vállalja.

Kitértek arra: sajnos gyakran előfordul, hogy feketerigó-fiókákat visznek be jó szándékkal az állatkertekbe. Ezek a madarak, amint elhagyják a fészket, még 1-2 napig a földön megbújnak, de a szüleik a fákról figyelik és lejárnak etetni őket. Sokan azonban ezt nem tudják, így összeszedik a fiókákat, amelyeket aztán az állatkertekben kell még napokig etetni, és aztán a természetbe vissza kell engedni.

A rigókon túl a legjellemzőbb a sünök, a bagolyfiókák, a denevérek összeszedése, ami teljesen értelmetlen és súlyos jogkövetkezményekkel is járhat - hangsúlyozták.

A Magyar Állatkertek Szövetsége azt kérte, hogy mindenki csak megfelelő ellenőrzés után égessen avart - ahol ezt szabad -, mert sok, ily módon megsérült sün kerül be az állatkertekbe.

A gólyák érkezésével a figyelem középpontjába ezek a madarak kerülnek, az állatkerti mentőközpontok az árva gólyafiókák és a sérült gólyák mentését minden esetben az illetékes nemzeti parkkal együtt végzik - áll az összegzésben.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park